Ebenthal – Käsmayerkreuz ásatás

Ebenthal – Käsmayerkreuz ásatás

Ebenthal határában egy kisebb nagyfeszültségű oszlop építését szakfelügyeltük.

A megfigyelés során a szokásos szőlőművelésre jellemző 17-19. századi ültetőgödrök mellett egy amúgy nem túl jellemző jelenségre lettünk figyelmesek: a sárga altalajból kikandikált néhány pattintott szilánk. A fiatalabb jelenségek kibontása után nyitottunk néhány tesztszondát és a legnagyobb meglepetésünkre egy paleolit telep szélében találtuk magunkat.

Köszönhetően a beruházó érdeklődésének, valamint a BDA elkötelezett kollégáinak egy négy hónapos feltárási kampányba kezdhettünk a területen. A több száz pattintott kőeszköz mellett egy kisebb tűzhely nyomára és a körülötte koncentráltan szóródott főleg jégkori ló és rénszarvas állkapcsokból és fogakból álló töredékekre bukkantunk. A leletanyagban leginkább a kisebb lamellák és különböző törött debitázs-termékek és néhány félkész vagy rontott eszköz volt jelen.

A leletanyagspektrum legfontosabb kronológiailag is beillesztő darabjai a különböző apró, főleg orros vakarókról leválasztott néhány milliméteres lamellák, a robosztus vállas- vagy orros vakarók, egy prizmatikus vakaró, néhány magkőmaradék, valamint egy ún. Dufour-lamella. Az előkerült darabok a felső paleolitikum korai fázisára jellemző típusokat mutatják. A prizmatikus vakaró, egy lapos retusokkal kialakított hegy-szerű retusált penge töredéke, valamint a Dufour-lamella az aurignacien kultúra legkorábbi fázisát jelzik. Ezt igazolták a később elvégzett C14-es vizsgálatok is.

Azonban előkerült még néhány bifaciális technikával készült, a szeletien kultúrára jellemző levélhegy is. Ezek fontos elemei a középső és felső paleolitikum átmenetének. A legkorábbi homo sapiens vadászok már korábban is találkoztak a neandervölgyi vadászokkal. Felszíni gyűjtésből is ismerünk olyan lelőhelyeket, ahol a két kőeszközkészítési tradíció együtt jelenik meg. Azonban ez az első eset, hogy in situ sikerült ezt a régióban ledokumentálni.

A hagyományos felső paleolit kőeszközkészítési tradíciókra jellemző penge és lamella alapú elemek mellett egy klasszikus, bifaciális technikával készült eszköztípus került elő zárt, jól dokumentálható rétegtani helyzetből.

Pellérd – Almáskerti dűlő

Pellérd – Almáskerti dűlő

A PTE-BTK hallgatóinak a terepbejárási gyakorlatuk során sikerült egy kisebb bronzkori kincsleletbe botlaniuk. Szerencsénkre éppen a közelben jártunk és Dr. Mrenka Attila invitálását elfogadva csatlakoztunk a leletmentéshez.

A szántás szintjén sikerült megfogni a még in situ jelen lévő darabokat. Az öntvényekből és a nyersanyagnak szánt utólagosan feldarabolt baltákból, késekből és kardokból egy szép nagy halmot sikerült feltárni. Néhány darab ugyan már kimozdult a helyéről, és az eke odébb mozgatta, de összeségében egyben maradt a későbronzkor idején elrejtett „kincses bugyor”.

A feltárás során hét különböző dokumentálási szintet sikerült kialakítanunk, így a valószínűleg korábban valamilyen szerves anyagba csomagolt kincsleletnek a teljes keresztmetszetét sikerült rögzíteni.

A fémanyag a PTE-BTK Régészeti Tanszékére kerültek további vizsgálatokra. A leletmentést a PTE-BTK TTI Régészeti Tanszék hallgatóival Dr. Mrenka Attila régész vezetésével végeztük el.

Kálló – Vanyarci patak partja

Kálló – Vanyarci patak partja

Közel három hete küzdünk a Kálló határában lévő szarmata telep feltárásával.

A nagyméretű szemetesgödrök hihetetlenül kemény agyagos betöltése még az amúgy rátermett régészdzsedik idegeit is kikezdték. Hiába a többévnyi tapasztalat és a már „én mindent is láttam” hozzáállás, vérzivataros napokon vagyunk túl. De már látszik a fény a gödörsorok végén.

A türelemmel együtt szerencsére a kibontandó objektumok számai is fogynak. A méhkas alakú tárolóvermek mellett sekély téglalap alakú házak, szabadtéri kemencék kerámiaalapozással és hamuzógödörrel, valamint műhelyek kerültek elő.
A feltárt leletanyag pedig mindent kárpótol. A döntően szürke, simított felületű házikerámia mellett római import kerámiák (terra sigillata, festett kerámia, üvegpohár töredékek, stb) jelzik a Kr.u. 2-3. század közötti megtelepedést.
Emellett Traianus ezüst denarius és helyi gyártmányú spirál szerkezetes aláhajtott bronz fibulák színesítik a császárkori szarmata leletanyagot.

régészeti ásatás