Ebenthal határában egy kisebb nagyfeszültségű oszlop építését szakfelügyeltük.

A megfigyelés során a szokásos szőlőművelésre jellemző 17-19. századi ültetőgödrök mellett egy amúgy nem túl jellemző jelenségre lettünk figyelmesek: a sárga altalajból kikandikált néhány pattintott szilánk. A fiatalabb jelenségek kibontása után nyitottunk néhány tesztszondát és a legnagyobb meglepetésünkre egy paleolit telep szélében találtuk magunkat.

Köszönhetően a beruházó érdeklődésének, valamint a BDA elkötelezett kollégáinak egy négy hónapos feltárási kampányba kezdhettünk a területen. A több száz pattintott kőeszköz mellett egy kisebb tűzhely nyomára és a körülötte koncentráltan szóródott főleg jégkori ló és rénszarvas állkapcsokból és fogakból álló töredékekre bukkantunk. A leletanyagban leginkább a kisebb lamellák és különböző törött debitázs-termékek és néhány félkész vagy rontott eszköz volt jelen.

A leletanyagspektrum legfontosabb kronológiailag is beillesztő darabjai a különböző apró, főleg orros vakarókról leválasztott néhány milliméteres lamellák, a robosztus vállas- vagy orros vakarók, egy prizmatikus vakaró, néhány magkőmaradék, valamint egy ún. Dufour-lamella. Az előkerült darabok a felső paleolitikum korai fázisára jellemző típusokat mutatják. A prizmatikus vakaró, egy lapos retusokkal kialakított hegy-szerű retusált penge töredéke, valamint a Dufour-lamella az aurignacien kultúra legkorábbi fázisát jelzik. Ezt igazolták a később elvégzett C14-es vizsgálatok is.

Azonban előkerült még néhány bifaciális technikával készült, a szeletien kultúrára jellemző levélhegy is. Ezek fontos elemei a középső és felső paleolitikum átmenetének. A legkorábbi homo sapiens vadászok már korábban is találkoztak a neandervölgyi vadászokkal. Felszíni gyűjtésből is ismerünk olyan lelőhelyeket, ahol a két kőeszközkészítési tradíció együtt jelenik meg. Azonban ez az első eset, hogy in situ sikerült ezt a régióban ledokumentálni.

A hagyományos felső paleolit kőeszközkészítési tradíciókra jellemző penge és lamella alapú elemek mellett egy klasszikus, bifaciális technikával készült eszköztípus került elő zárt, jól dokumentálható rétegtani helyzetből.